Vadaspark története

Budakeszi Vadaspark


	Vadaspark története
	Vadaspark története 1992-ig A Budakeszi Vadaspark történetének ismertetésekor vissza kell tekintenünk az 1970-es évek elejére. A területet eredetileg 1972-ig nagyobb részben fatermesztési, kisebb arányban talaj- és vadvédelmi célok szerint kezelte a Telki, 1976-tól a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság. A mintegy 350 hektárnyi erdőterületen folyó gazdálkodás közvetlenül a Budakeszi Erdészet feladatát képezte. A nagyvilág 1972-ben, a Buenos Aires-i Erdészeti Világkongresszus határozatából értesülhetett az erdők újabb felhasználási funkciójáról, melyet magyar javaslatra fogadtak el, népszerűsítettek és fejlesztettek: a társadalmi méretekben értendő üdülési, pihenési, egyszóval közjóléti célú erdőgazdálkodásról van szó. Hazánkban már ezt megelőzően is sok helyen történt fejlesztés, többek közt Budapesten, a belső budai divatos kirándulóhelyeken. A közhasználatban Vörös-hegynek nevezett területen az 1960-as évek végéig befejeződött az idős tölgyesek felújítása, így a völgyi fekvésekben gyertyános és más kemény lombú fafajokkal elegyes tölgyes, a magasabb szinteken egyéb lombos fafajokkal elegyes tölgyes erdők alakultak ki. A Hársbokor-hegy gerincének bokorerdői és az északi oldal idősebb tölgyesei nagyobbrészt érintetlenek maradtak. A fejlesztés új sétautak, eső ellen védő kunyhók, pihenő- és tűzrakó helyek építését irányozta elő. Összesen 6200 folyóméter, dolomitmurvával döngölt sétaút, 7 eső ellen védő kunyhó, 6 pihenőhely – félrönk padokkal és asztalokkal, hulladékgyűjtőkkel –, valamint 13 telepített tűzrakó hely létrehozásával indult a park története. A népszerű kirándulóhely természetes adottságai hamarosan meghatározták a továbblépés irányát és mértékét. Az üzemszerűen folytatott dolomit-, kőpor- és murvabányászat 1974-ben megszűnt, és a szükséges befejező műszaki munkák megalapozták a bánya területének más célú használatát. 1976-ra a gyalogosan bejárható, a hazai nagyvad- és az itt jellemző apróvadfajokat a természetes környezetükben bemutató park, vadaspark létrehozásának gondolatát elfogadva, fejlesztési és kiviteli ütemterv készült. A fiatalos erdőrészeket egyébként is szívesen látogató többféle nagyvad ide szoktatása, védelme érdekében a határkerítés 1976–77-ben épült meg. Később, az 1980-as évek közepén az északi szakaszát a Júlia-majori bekötőúthoz helyezték át, a bekerített terület ezzel meghaladta a 400 hektárt, és a hannoveri után, kiterjedésben a 2. ilyen jellegű park lett Európában. A déli lankák vadföldjeinek peremén, a szőlőteleptől átvett mintegy 20 hektáron erdei- és feketefenyveserdő-telepítést végeztek 1981-ben. Két nagyvadetető és szórók üzemeltetése segítette a meglévő és a befogásból gyarapodó vadállomány ellátását. A Büdös-árokban kialakított vízgyűjtő pedig a folyamatos ivóvízellátást biztosította. 1977–78-ban a parkjellegű beruházások, valamint a bemutatókarámok építése történt meg. A gyalogosan bejárható területen arányosan elosztva kaptak helyet a magaslesek és pihenők. A fogadóparknál nyomókaros ivóvízkút épült, a látogatók számára pedig három helyen Zsolnay-ivócsapokat helyeztek ki. A kis bányaudvarban tűzrakó helyet hoztak létre. Az ún. Gomba-pavilon építése és berendezése megvilágítható oktatóképekkel nagyon sikeres ötletnek bizonyult. A volt bányászmunkásszálló épületében (a mai parkoló kihajtási oldalánál) hangulatos trófea- és természetfotó-bemutató termet létesítettek. Az épület egykori irodahelyiségéből alakították ki a Vadaspark irodáját. A Vadaspark bejárata fából készült kétszárnyas kapuból és mellette a fafeldolgozó üzem gyártotta „őrtoronyfülkéből” állt. Az állandó dolgozók munkahelyi ellátását több erre a célra kialakított faházban biztosították. A Vadaspark igazi története 1979-ben, a „nemzetközi gyermekévben”, április 29-én kezdődött, amikor ünnepség keretében a nagyközönség használatba vehette. „A Vadaspark létrehozásával élményszerű pihenést kívánunk nyújtani az érdeklődő látogatóknak. Ezen túlmenően azonban célul tűztük ki a vadon élő állatvilág megismertetését, a vadállomány és környezetének bemutatását, rámutatva a vad és a környezet kapcsolatára, továbbá, hogy az itt látottak alapján felkeltsük az érdeklődést a vad megbecsülése iránt. Az alapvető célkitűzés mellett segíteni szeretnénk az ifjúság nevelésében, az élővilág szemléltetésével az oktatásban, és lehetőséget szeretnénk nyújtani a természet és a vad fotózásához is” – olvashatjuk a Vadaspark első tájékoztató füzetében. Az első években a kiterjedt fiatal erdőkben sikerült állandósítani a szabadon is megtekinthető nagyvadfajok mennyiségét. 40–50 gímszarvas, 20–30 dámvad, 20–25 őz, néhány muflon és mintegy 200 vaddisznó élt a területen. Az évi százezres látogatói érdeklődéssel szerzett tapasztalatok különféle fejlesztések elvégzésére sarkallták a Vadasparkot. Az 1980-as évek első felében a vonzerő fokozását elsősorban újabb állatfajok betelepítése jelentette. Állatkerti segítséggel sörényes vadjuhok, valamint egy szikaszarvascsalád került a bemutató karámokba, a külső nyugati területen kialakított 14 hektáros karanténban pedig skót gímszarvasok megfigyelése, szoktatása kezdődött. Sajnálatos, hogy többségben vandál pusztítás áldozatai lettek. A bejárat melletti vadbemutatókat megszüntették, néhány apróvad számára előbb a bejárat bal oldalán épült új, kőlábazatos bemutató, amely néhány éven át előbb rókák, később, a hálós lefedés után különféle erdei és mezei madárfajok megismertetését is szolgálta. Ebben az időszakban készült el a bekötőút teljes aszfaltozása, amely a száraz időszakban is lehetővé tette a gépjárműves megközelítést. Az aszfaltút végén a helyhez, az érdeklődők tömegéhez méltó bejáratot építettek, életnagyságú bronz szarvasbikaszoborral, kétoldalt természeti szimbólumokat megjelenítő totemoszlopokkal. A sokirányú feladatot jelentő fejlesztés, átalakítás időszakában az addig az erdészkerülethez tartozó irányítást önálló feladatként pár éven át az erdőgazdaság központi állományába sorolt vezető látta el. A kivitelezésben szükség szerint a kezelő erdészet is részt vett, a parkfenntartást teljeskörűen végezte. A vad takarmányozása, egészségügyi felügyelete, esetenként mennyiségi szabályozása a vadgazdálkodási egység feladatát is képezte. 1982-ben, a több sajátos körülmény együttes hatására elterjedt tbc-fertőzöttséget megállapítva szükségessé vált a szabadon tartott vaddisznóállomány teljes levadászása. A 250–300 egyedre becsült mennyiségből mintegy 240-et sikerült terítékre hozni az újabb, egészséges populáció kialakulásának érdekében. Az 1980-as évek első felét értékelő beszámoló megállapítja: „Az éves átlagban mintegy 150 ezer főnyi látogatót figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a Vadaspark közmegelégedésre betöltötte és jelenleg is betölti alapvető feladatát. A kialakult törzsközönség a bizonyíték arra, hogy aki egyszer meglátogatta, az máskor is szívesen visszatér ide. A látogatók kétharmad része gyermek és diák, igen sok az iskolák által szervezett, csoportos látogatás.” Az 1980-as évek elejétől, májusban évről évre a Vadaspark volt a helyszíne az ismét népszerűvé vált „madarak és fák napjának”. A megyei szintű, szakszervezeti szervezéssel lebonyolított rendezvények több tízezer látogatónak szereztek felejthetetlen élményeket. A látogatók még jobb kiszolgálása érdekében az 1980-as évek közepén újabb fejlesztéseket végeztek. Elsőként, a legfiatalabbak örömére, a cölöpvár készült el a Szilfa-tisztáson. A tervezett ívelt tartókra épített kilátó végül 1988-ban készült el. A 330 m tengerszint feletti alapmagasságú és 12 m-es kilátószintű kilátó a nagyvadkarámok szomszédságában emelkedik. Szintén erre az időre fejezte be az apróvad-bemutatók építését vállalkozásban a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság Fő-építésvezetősége. A félkör alapú, páronként eltolva álló, középen gondozói helyiségekkel felszerelt építmények hangulatos egységet képeznek a főbejárattal és környezetével. A bemutatókban kezdetben különféle vízivad-egyedek, erdei ragadozó madarak, fácánok nyújtottak látnivalót, részletes bemutatásukat információs táblák kihelyezésével oldották meg. Az évtized végére hálózati telefonállomással szerelték fel a Vadaspark irodáját, amely mellékvonalon állt összeköttetésben a főbejárattal. Az 1989. évi erdőgazdasági átalakuláskor új vezetővel, az újjászervezett Telki Erdészeten belül folytatta a munkát a Vadaspark szervezete. Ebben az időszakban néhány éven át nem voltak közvetlen, látványos fejlesztések. A szomszédságban, a Vadaspark egykori fejlesztési területeként számon tartott Júlia-majorban 1991-ben kirándulóközpont kiépítésébe kezdtek erdészeti szervezésben és irányítással. A fejlesztési terület ezt követően, 1993-tól a ma is működő Sztrilich Pál Cserkészpark használatába került. 1992-ben a Vadaspark területe és közvetlen irányítása a Budapesti Erdészethez került. Vadaspark története 1992-2009 A Vadaspark működtetése 1992-ben a Budapesti Erdészet feladata lett, mely kiterjedt közjóléti munkásságának és tapasztalatainak köszönhetően könnyedén integrálta a park irányítását tevékenységébe. A legnagyobb hangsúlyt a gyermek korosztályú látogatók sokoldalú kiszolgálására helyezték. 1995-ben azonban balszerencsés esemény történt: egy tűzesetben elhamvadt az alig több mint tízéves fogadóépület. Szerencsére több helyről is érkezett támogató segítség, így a helyreállító építkezések szinte azonnal megkezdődhettek, sőt, a továbbiakban új iroda-, oktató- és kéziraktár-helyiségeket is kialakítottak, helyet biztosítva a programoknak, valamint az oktatásnak. A tanulók szervezett fogadása a budakeszi Virág-völgyben átalakított fűrészüzemi épületből végleg áthelyeződött a vadasparki bázisra. Az oktatás és az ismeretterjesztés programjainak összeállításában és szervezésében – a külső intézményekkel, egyesületekkel együttműködve – kimagasló tevékenységet fejtett ki a Vadaspark akkori vezetője. A fejlesztés és az üzemeltetés korábbi költségvetési forrásai az 1990-es években fokozatosan csökkentek. Az igényeknek megfelelő folyamatos üzemeltetéshez az évtized közepétől a Fővárosi Önkormányzat és a vagyonkezelő nyújtott eseti támogatásokat. A Parkerdő gazdasági vezetésének elhatározása után - a szükséges engedélyek birtokában - 1997-től közhasznú társasági formában folytatta munkáját a Vadaspark. A parkerdős belső és külső források, a hozzájárulások, a célzott támogatások, az önálló pályázati eredetű források, a bevételek felhasználható hányada, a bemutatott állatok „örökbe fogadása” révén adományozott összegek mind részei annak a forrásnak, mely segítségével egyáltalán fenntartható a Vadaspark működése és színvonalas programkínálata. 1996 és 2000 között a nagyvadkarámok felújítására és két új bemutatókarám megépítésére került sor. A kerítéseket és a vadellátásra szolgáló berendezéseket felújították, az árnyaló fák szükséges kezelése és védelme is megtörtént. Megújultak az állatokat bemutató szöveges-képes táblák is. Csere révén két fekete bivalyt, majd a helyükre európai bölényeket helyeztek el a bemutatókarámokban. 1997–98-tól a kúpos apróvad-bemutatóban európai farkasokat és hiúzokat is láthatott a közönség. A fogadópark szegélyénél fokozatosan alakították ki a gazdasági udvart (falusi udvar), ahol házi baromfifélékkel, kecskékkel, juhokkal, szürke marhákkal, valamint az állattartók segítőivel: pásztorkutyákkal, igavonó szamarakkal találkozhattak az odalátogatók. A vadasparki bemutatótól elkülönített területen az ismeretterjesztés és az oktatás szervezett programjai természetes környezetben adnak lehetőséget az életközösségek bemutatására. Ehhez nyújt segítséget a 2001-ben felújított, a Vadaspark déli szegélyénél álló társas megfigyelő. Szintén 2001-ben történt a nagyvadbemutató helyek sétaútjainak a felújítása, vízelvezetők kialakítása, továbbá a karámokban az etetők felújítása. A szálas takarmány minőségi tárolásának biztosításához 2002-ben zsindelyes fedelű szénatárolót építettek a karámok szomszédságában. 2003-ban a bejárattal szemben, a körsétány szegélyében üvegfalú bemutatóblokkot helyeztek el, amelyben házi és üregi nyulakat láthattak az érdeklődők. Az üregi nyulak földbe vájt üregei is megfigyelhetők itt. Külső anyagi támogatás felhasználásával, a volt kisragadozó-bemutató helyén, a bejárat bal oldalánál ragadozómadár-röpdét építettek. A bejárati cölöpkerítés felújításán kívül ebben az évben sikerült az elektromosvezeték-hálózatot is felújítani. A látogatók komfortját emelte a volt bányagödörben a tűzrakó helyek, valamint a fogadóparkban a vizesblokk renoválása. 2004-ben költségvetési forrásból a bejárattól jobbra énekesmadarak röpdéjét építették fel, továbbá a körsétány keleti szegélyénél létrehozott bemutatókban gólyák, vadrécék, baglyok, vércsék folyamatos bemutatásáról gondoskodtak. A nagyvadkarámok felé vezető út mentén, a ragadozó madarak szomszédságában, saját erőből építették fel a kisemlősök bemutató épületét. A kívülről üvegfalon át megtekinthető állatok között rókákat, borzokat, nyesteket, görényeket, mosómedvéket, nyestkutyákat láthattak az érdeklődők. A következő évben, az 1988 óta üzemelő kilátó felújítása kezdődött el. A ragasztott főtartókat és a kilátószintek faszerkezeteit kijavították, utóbbiból még 2009-re is maradt kisebb korrekciós feladat. A fogadópark és a bejárati sétautak felújítása után a Szilfa-tisztáson a játszótér karbantartási, fejlesztés-előkészítési munkái következtek. Érdekes részlete lett a tisztásnak az egyedi tervezésű, eső ellen védő „ernyős fa”. 2006-ban az évek óta szorgalmazott autós bekötőút felújítására került sor költségvetési támogatásból. A teljes útfelület kiegyengetése után új aszfaltszőnyeg borítást és hengerelt murvapadkát kapott az úttest. A Szilfa-tisztás parkberendezésének cseréit is ekkor végezték el. Az erdei kisemlősök közül a mókusoknak és sünöknek arányos, jól belátható ketrecet építettek társasági és külső forrás felhasználásával a nagyvadbemutatóhoz vezető út mentén. A ragadozó emlősök bemutatójában műsziklaépítéssel segítették a kedvezőbb élettér-kialakítást. Mindezek közben a látogatottság mértékét elemezve jó érzéssel mondható el, hogy a korábbi időszakokhoz hasonlóan ezekben az években is a százezret, esetenként a 150 ezret is meghaladta évente a látogatók száma. Kiemelkedő eseményként tarthatjuk számon a Budapesten tárgyaló ún. „zöldelnökök” 2007-ben a Vadasparkban tett látogatását. 2007-ben a bejárat mentén, saját forrás felhasználásával teljesedett ki a madárbemutató rendszer, az új fácán- és galambbemutató pavilon üzembe helyezésével. A Vadaspark szakemberei elkötelezettek abban, hogy hasonló, a Vadaspark célkitűzéseit szolgáló és népszerűsítő anyagi és technikai fejlesztéseket valósítsanak meg a jövőben is. Vadaspark története 1992-2009 A 2009. esztendő új időszámítás kezdete a Budakeszi Vadaspark történetében. Az új ügyvezető igazgató energikusan és sok jó ötletet megvalósítva kezdte meg munkásságát. A hangsúlyt egy családbarát vadaspark kialakítására fektette, így nem csoda, hogy az emblematikus főbejárat felújítása után júniusra elkészült a Vadállat simogató is a nagyvad körletben. Ennek különlegessége, hogy vadfajok (muflon és dámszarvas) szelídített példányaival lehet testközelből is megismerkedni. Megsimogatásuk és kézből etetésük nem csak az apróbbak, hanem minden korosztály számára maradandó élményt nyújt. A családbarát vadaspark jegyében 2010-től túra babakocsikat is igénybe vehetnek vendégeink, melyek ingyenesen használhatóak a Park területén belül. A természetes talajviszonyok és a domborzatból adódó szintkülönbségek így már nem akadályozzák a kisgyermekes családokat abban, hogy biztonsággal közlekedhessenek a kifutók között. 2010-ben indultak el jelenleg is futó állandó programjaink és rendezvényeink is, csakúgy, mint a nagy népszerűségnek örvendő új weboldal. 2010. legnagyobb szenzációja mégsem ezek, hanem a februárban érkező medve pár, Vackor és Móric érkezése volt. Új kifutójukat február 17-én ünnepélyes keretek között adta át a Pilisi Parkerdő Zrt., valamint a Vadaspark vezetősége. Márciusban ráadásul a mackók mellé beköltözhettek új lakótársaik, a farkasok is. A már meglévő két nőstény mellé három életerős hím érkezett Veresegyházról, s ezzel ötfős falkává duzzadt a Park farkas állománya. Júniusban gyönyörű, színpompás virágórát kaptunk a Fővárosi Állatkerttől együttműködésünk keretében. Az éves bérletek megvásárlására is ettől a hónaptól nyílt lehetőség, ezzel rendelkező lelkes vendégeink akár minden nap ellátogathatnak hozzánk kedvenc állataikat megtekinteni. Júliusban egy hím nyuszt személyében új lakó érkezett a Vadasparkba. Az őshonos, mégis kevéssé ismert menyétfélét ritkán lehet látni mind a természetben, mind fogságban. Az év hátralévő része sem telt tétlenül, a nyári hőséget kihasználva megépült a nagy sikerű medvepancsoló, melyet vállalkozó kedvű látogatóink tölthetnek fel vízzel a két lubickoló mackó legnagyobb örömére. A bölénykifutó felújítására szintén ekkor került sor, csakúgy, mint a büfét és az ajándékboltot is magába foglaló Melegedő megépítésére, mely a fagyos téli hónapokat hivatott átfázott vendégeink számára is elviselhetőbbé tenni. Decembertől pedig már balesetbiztosítás is járt az érvényes belépővel rendelkezőknek. 2011-ben indult azóta is nagy sikerű és méltán népszerű Facebook oldalunk. Felépült a bejárat melletti színpad is, mely színes, szórakoztató és ismeretterjesztő programok és előadások helyszínéül szolgál, többek között itt tekinthetők meg minden szombaton a fergeteges Állatijó bemutatók. A családbarát vadaspark jegyében megépült a Baba-mama kuckó is, mely legifjabb látogatóink és szüleik kényelméről hivatott gondoskodni. A otthonosan berendezett házikóban etetőszék, pelenkázó és mikrohullámú sütő áll a kisgyermekes családok rendelkezésére. Állatainkat illetően ez az év is izgalmas eseménnyel kezdődött: megérkezett ugyanis Hubert, a matuzsálemi korú (17 éves) hiúz Nyíregyházáról. A Parasztudvar lakói pedig az ottani átépítéseknek köszönhetően szebb, újabb és nagyobb karámokat kaptak. Augusztusban új kényelmi szolgáltatással bővült a Budakeszi Vadaspark. Látogatói igényt kielégítve bevezettük ugyanis tűzifa szolgáltatásunkat, melyet „Bográcsfa” néven igényelhetnek vendégeink, amennyiben a pihenőparkunk piknik teraszain kialakított tűzrakó helyeket kívánják használni egy kellemes szabadtéri sütögetéshez. Szeptembertől új, szórakoztatóbb stílusú fajelírókból tanulhatnak állatainkról az érdeklődők mind weboldalunkon, mind a karámok, kifutók mellé kitett táblákon. Ebben a hónapban indult el a mai napig nagy sikerű Kisállat suli is, mely elsősorban a kisragadozó fajok napi tréningjét, a velük való napi foglalkozást mutatja be játékos, szórakoztató, és egyben ismeretterjesztő formában. Kabalamacink neve pedig – névadó pályázatot követően - Barka lett. Az év vége felé ismét építkezés és új lakó fogadása volt soron: elkészült az új rókakifutó, mely örömmel fogadta a Noé Állatotthonból érkező elárvult rókafiúcskát. A kifutó érdekessége, hogy a rókalyukba is bepillanthatunk, így a kotorékban pihenő állatot is megtekinthetjük egy üvegablakon keresztül. A karácsony közeledtére (néhány tanyasi állatunk közreműködésével) élő Betlehemmel kedveskedtünk vendégeinknek, melyet hagyományszerűen azóta is minden évben felállítunk. 2012 év eleje ismét új lakókat hozott, márciusban ugyanis – hosszas előzetes tárgyalások után – megérkezett Lengyelországból az Európai Bölény Fajmegmentő Program keretében a három európai bölény. Reményeink szerint ez a szám hamarosan nőni fog, hiszen a fajmegmentés lényeges eleme és a program egyik célja, hogy utód jöjjön a világra, a kis bölényborjú pedig visszakerüljön őshazájába, a lengyelországi bölény rezervátumba. 2012 januárjában új szolgáltatásként megkezdődtek az Éjszakai szakvezetések, olyan kalandtúrák, melyek állataink éjszakai életébe engednek bepillantást. Májusban örömteli esemény történt: Muci, az aranysakál szuka 7 sakálkölyöknek adott életet. Nyáron sem tétlenkedtünk: az autósok örömére felújítottuk és korszerűsítettük a bekötőutat, a pihenőparkba és a Vadasparkba új erdei bútorokat hoztunk (padokat, asztalokat, szemeteseket), a Tropicariummal együttműködve részt vettünk az Állatkertek éjszakáján, valamint megkezdtük az Akadálymentes Vadaspark program beindítását. Ez utóbbi keretében weboldalunk már elérhető gyengénlátók számára is élvezhető verzióban, szakvezetéseket pedig siketek számára is indítunk. Az év végén szükségessé vált a medve- és a vaddisznókifutó, valamint a Simogató felújítása. A veszélyes fákat kivágtuk, ahol kellett, oda újakat telepítettünk. Decemberben megkezdődött a Pihenőparkban lévő kör alakú fedett foglalkoztató átépítése is, mely 2012. év végére fejeződött be. A Vadaspark eddigi vezetői időrendben: Junek Mihály, Szabó Lajos, Bukta Péter, Szabó Lajos, Varga Ervin, Takács Péter, Csapai László, Kiss Attila, Huszár György, dr. Tóth Attila, Somhegyi Tamás, Bene Zsolt, Macsek Lajos, Szabó Péter (jelenlegi ügyvezető igazgató Forrás: hivatalos honlapja Budakeszi Vadaspark - tartalmazza képek (2014)